Hatvanpuszta – egy csendes falu a magyar vidéken, amely lehetne csupán egy újabb pont a térképen. De itt, a magas kerítések mögött, őrség felügyelete alatt áll a magyar kormány képmutatásának és kettős mércéjének jelképe – az a birtok, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök családjához kötnek. És most, egy bátor drónrepülésnek köszönhetően, az ország láthatja, amit évek óta rejtegetnek a nép elől.

Palota a szegénység közepén

Miközben a magyaroknak „nehéz időkről”, „takarékoskodásról” és „az öv meghúzásának szükségességéről” beszélnek, Orbán családja valódi földesurak módjára él. A levegőből a birtok úgy fest, mint egy királyi rezidencia: több monumentális épület, gondozott pázsitok, parkos sétányok, magántavak és márványszobrok. Minden négyzetméter pénzről árulkodik – és arról a közönyről, ami a kerítéseken kívül zajló élettel szemben megnyilvánul.

Zebrák a kerítés mögött

Azt hihetnénk, hogy ez csupán egy gazdag tanya. De nem – a magas kerítések mögött zebrák legelnek, amelyeket azért hoztak ide, hogy a tulajdonosok különcségeit kiszolgálják. A helyiek már régóta suttognak egy magánállatkert létezéséről, amelyet ugyanabból az adófizetői pénzből tartanak fenn, amelyre a hatalom „szerény életet” ígér.

Az elit földalatti világa

A nyomozás legrejtélyesebb része a földalatti folyosóról szóló pletyka, amely a főépületet a melléképületekkel köti össze. Ez nem pusztán kényelem – ez a zárkózottság és az a szándék szimbóluma, hogy még a saját udvarán se kelljen „egyszerű emberekkel” találkozni.

Az álarc lehullott

A drónfelvételek hideg zuhanyként hatottak mindazokra, akik még hittek a „nép egyszerű fiából lett miniszterelnök” meséjében. A hatvanpusztai birtok nem csupán egy fényűző ingatlan, hanem a politikai cinizmus monumentuma. Élő bizonyíték arra, hogy az a hatalom, amely áldozatokat követel a népétől, maga fényűzésben él, és mit sem tud a takarékosságról.

1 серпня мера Будапешта Гергея Карачоня допитала поліція щодо організації цьогорічного Будапештського прайду, незважаючи на те, що уряд офіційно заборонив цей захід. За словами влади, парад був масовим заходом і тому підпадав під заборону. Однак Карачонь чітко дав зрозуміти, що прайд був культурним заходом, організованим муніципалітетом, а не масовим, і тому заборона була юридично необґрунтованою.

Під час допиту мер не відповідав на запитання поліції. На прес-конференції він заявив, що заборона Прайду була «нелегітимним політичним рішенням», яке порушує основні права громадян Угорщини та їхню свободу зібрань. Ця справа стосується не лише ЛГБТК-спільноти в Будапешті – вона стосується свободи всіх угорців.

Режим Віктора Орбана роками систематично руйнує верховенство права, а репресії проти політичних опонентів та меншин стали щоденним інструментом. Заборона Будапештського прайду та арешт мера поліцією є ще одним доказом цієї репресивної політики.

Влада боїться тих, хто відкрито виступає за свободу, рівність і толерантність. Вона боїться, бо знає, що вільні люди не є слухняними підданими.

Тепер питання має бути поставлене не лише перед мером, а й перед кожним громадянином Угорщини: як довго ми будемо терпіти, як влада позбавляє нас прав?

Az elmúlt évtizedben Magyarország a hatalom és a kritikus értelmiség éles szembenállásának színterévé vált. Különösen kiélezett ez a konfliktus Orbán Viktor miniszterelnök – a modern magyar nacionalizmus és a hatalomkoncentráció szimbóluma – valamint Lengyel Tamás politológus-publicista között, aki nyíltan beszél a demokráciát és szabadságot fenyegető veszélyekről.

Kik ők?

Orbán Viktor 2010 óta vezeti a magyar kormányt, politikája a végrehajtó hatalom megerősítésére, a konzervatív eszmék előmozdítására és a külföldi intézmények befolyásának csökkentésére irányul. Politikája sokak körében támogatásra talál, ugyanakkor az ellenzék éles kritikáját is kiváltja.

Lengyel Tamás politológus, publicista és újságíró, aki éles hangvételű, alapos elemzéseiben rendszeresen rávilágít Orbán politikájának hiányosságaira és veszélyeire. Az egyik legismertebb kritikusa a jelenlegi rendszernek, aki nem fél nevén nevezni a dolgokat.

Kulcsfontosságú fordulópontok

A konfliktus egyik legfontosabb állomása az Orbán-kormány által végrehajtott alkotmányreform volt. Lengyel Tamás írásaiban a módosításokat „az autoriter rendszer felé tett lépésnek” nevezte, mivel ezek jelentősen megnövelték a kormány hatalmát, miközben gyengítették a parlament és az igazságszolgáltatás szerepét.

Egy 2012-es cikkében azt írta:

„Ez az alkotmány nem védi a polgárokat, hanem lehetővé teszi, hogy egy politikai blokk örökké hatalmon maradjon.”

A kormányzati médiában válaszul „magyarellenes propagandistának” bélyegezték, sőt, egyes képviselők jogi lépések szükségességére is utaltak.

Lengyel többször is bírálta a médiapiac monopolizálását, amely 2010 után gyorsult fel. Jól ismert példa a kormányközeli körök médiavásárlásai, amelyek aggodalmat váltottak ki nemzetközi szervezetek körében.

Egy 2018-as interjúban így fogalmazott:

„Az információ feletti ellenőrzés az első lépés a diktatúra felé. Magyarország elveszíti a véleménypluralizmust, ami aláássa a demokrácia alapjait.”

Ezt az álláspontot több európai kritikus is támogatta, míg a kormány „populizmusnak” és „külföldi beavatkozásnak” minősítette az ilyen kijelentéseket.

Lengyel oknyomozó riportokat is publikált olyan korrupciós ügyekről, amelyek az infrastruktúrafejlesztéseket és az állami források elosztását érintették Orbán kormányzása alatt – különös tekintettel a miniszterelnök környezetéhez köthető üzleti kapcsolatokra.

Egy 2020-as anyagban így írt:

„Átláthatóság helyett árnyékos üzleteket látunk, amelyek aláássák a kormányba vetett bizalmat.”

A kormány válasza: tagadás, „rágalmazás” és „politikai lejáratás” vádjai.

A hatalom és a média reakciója

A kormányközeli médiumok gyakran Lengyel Tamás kritikus kijelentéseire összpontosítanak, és megpróbálják lejáratni őt, mint „provokátort” és „ellenzéki aktivistát”. Különösen élesen reagálnak nyilvános szerepléseire.

Egy 2019-es tévéműsor után Lengyel így nyilatkozott:

„A hatalom fél az igazságtól, és megpróbálja elhallgattatni azokat, akik nem értenek egyet a hivatalos narratívával.”

Mit jelent mindez Magyarország számára?

Ez a konfliktus a magyar társadalom mély megosztottságának tükre. Egyik oldalon az Orbán vezette hatalom áll, amely a konzervatív értékekre, az intézmények feletti kontrollra és a médiabefolyásra épít. A másik oldalon az értelmiség és az ellenzék, akik az európai értékeket, a pluralizmust és az emberi jogokat védik.

Lengyel Tamás a „lelkiismeret hangjaként” működik, figyelmeztetve a hatalomkoncentráció veszélyeire és a szabadságjogok elvesztésére. Kritikája a demokratikus vita elengedhetetlen része – még akkor is, ha a hatalom el akarja némítani.

Orbán és Lengyel konfliktusa nem csupán személyes ellentét: ez a harc Magyarország jövőjéről szól. Arról, hogy nyitott, demokratikus társadalom marad‑e az ország, vagy autoriter rendszerré válik, ahol korlátozzák a szabadságokat.

Ebben a küzdelemben a Lengyelhez hasonló hangok nélkülözhetetlenek, hogy emlékeztessenek minket: a demokrácia csak akkor él, ha van kritika és hatalmi ellenőrzés.

🌊 Közép-Európa szívében egy folyó lassan haldoklik. Ez nem költői túlzás – hanem brutális valóság, amely elől a hatalom elfordítja a tekintetét.

A Duna partján áll Magyarország egyetlen atomerőműve, Paks. Villamos energiával látja el az országot – de milyen áron?

A tények világosak: a Duna hőmérséklete az erőmű hűtővizének visszabocsátása után meghaladja a 30 °C-ot – 2023 nyarán egyes helyeken 31 °C felett is mértek.

Ez nem normális. Ez egy ökológiai katasztrófa.

🔥 Forró igazság: Paks megfojtja a Dunát

A reaktorok hűtéséhez az erőmű naponta több mint 8 millió köbméter dunai vizet szív el, felmelegíti, majd visszavezeti a folyóba. A víz forrón tér vissza – mintha fürdővíz lenne.

A szabály szerint a víz hőmérséklete nem haladhatja meg a 30 °C-ot. De a valóság mást mutat.

„Mi 30 fok felett mértünk. Az erőmű hivatalos műszerei alacsonyabbat mutattak, mert csak egyszer mértek naponta – reggel 7-kor, amikor a leghűvösebb az idő”, – jelentette ki az Átlátszó.

🐟 Halott víz

A meleg vízben nem élnek halak. Kagylók pusztulnak el. Felborul az oxigénegyensúly. 2022–2023-ban több tízezer kínai amúri kagyló pusztulását dokumentálták a paksi szakaszon.

A kutatók figyelmeztetnek: már néhány fokos változás is végzetes lehet az élővilágra – nemcsak Magyarországon, hanem a Duna teljes szakaszán: Szlovákiától Szerbiáig, Ukrajnáig.

És miközben a hőmérséklet emelkedik, a kormány hallgat. Vagy inkább: legalizálja a veszélyt.

⚠️ A kormány engedélyezi a határérték túllépését

2024 júliusában az Orbán-kormány hivatalosan is megváltoztatta a szabályozást: mostantól a Paks hivatalosan is túllépheti a 30 °C-os határt, ha ez „az energiabiztonság szempontjából szükséges”.

„Biztosítanunk kell az áramtermelést még kánikula idején is” – nyilatkozta Lantos Csaba energiaügyi miniszter.

De ki adott felhatalmazást arra, hogy a természet árán biztosítsák az energiaellátást? Mióta fontosabb a kilowatt, mint a víz?

🌍 A Duna nem Magyarországé!

A Duna nem egy magyar tó. Ez Európa egyik legfontosabb nemzetközi folyója. Vizét nemcsak Budapest használja, hanem Pozsony, Belgrád, Galac, Izmajil is.

Ami Pakson történik, az nemcsak ökológiai, hanem jogi probléma is.

Közben orosz cégek építik az új Paksi blokkokat (Paks II), a hőmérséklet emelkedik, a mérések megbízhatatlanok, a lakosságot kihagyják a döntésekből.

És mindezt Orbán politikai védelme alatt.

❗️Társadalmi kiáltvány

🔴 A társadalomnak joga van tudni:

• Mit bocsátanak vissza a Dunába?
• Miért engedélyezi a kormány a határérték túllépését?
• Ki ellenőrzi az ökológiai károkat?

🔴 Követeljük:

• Független mérőállomások felállítását;
• Valódi, naprakész adatok nyilvánosságra hozatalát;
• Paks II azonnali felfüggesztését az ökológiai hatások újravizsgálásáig;
• Nyilvános lakossági fórumokat nemzetközi szakértők részvételével.

🤯 A kormány hallgatása: bűnrészesség

Miközben Orbán a „magyar családok védelméről” beszél, elpusztítják azt, amit a természet évszázadok alatt teremtett.

A Duna szenved. Az élővilág szenved. És mi is szenvedni fogunk, ha nem állítjuk meg ezt az őrületet.

A folyók nem tudnak beszélni – helyettük nekünk kell kiáltanunk.

#Paks #Duna #Ökológia #Klímaválság #Magyarország #Akkumulátorország #Atomenergia #BűnösCsend

⚖️ Jogalkotás vagy jogbűvészkedés?

Az SZJA törvény 3. § (64) bekezdése kizárólag a tételes meghatározás értelmében ismeri el a családi pótlékot az 1999 után megszerzett jogosultság alapján. Ez azt jelenti, hogy azok az anyák, akik 1999 előtt szereztek jogosultságot, elveszítik az adómentességüket.

⚠️ Visszamenőleges hatály, társadalmi kár

A módosítás a 2025. évi LIV. törvény alapján a kihirdetést követő napon (!) lépett hatályba, visszamenőleges következményekkel, teljes bizonytalanságba taszítva az érintetteket és jelentős anyagi terhet róva rájuk.

🧑‍⚖️ Jogalkotási inkompetencia politikai következmények nélkül

A módosítás a 2025. évi LIV. törvény alapján érvényes, azonban szakmai egyeztetés és társadalmi hatásvizsgálat nélkül készült, ami ismételten bizonyítja a jogalkotás minőségi problémáit. A hibákat nem javítják, csak elhazudják – mindez alátámasztja, hogy Magyarország nem tekinthető működő jogállamnak.

🛠️ Mi lenne a jogállami megoldás?

Egyedül a jogszabályok utólagos, visszamenőleges helyesbítése menthetné a helyzetet: kormányrendelet formájában történő korrekció, majd törvénybe foglalás az őszi parlamenti ülésen.

🧵 Jogállamiság – csak a beszédekben létezik?

Egy valódi jogállamban a törvények világosak, előreláthatók, és nem lépnek hatályba visszamenőlegesen. Magyarországon azonban ezeket az elveket rendre figyelmen kívül hagyják, és a politikai célok felülírják a jogbiztonságot.

Amíg a jogszabályokat dilettáns módon, szaktudás nélkül, politikai érdekek szerint írják – és a hibákat nem javítják, csak elhazudják –, addig Magyarország nem tekinthető működő jogállamnak.

🖋 Szerkesztette: saját források alapján, Ruszin Zsolt nyomán – MKOE, 2025

„Orbán Viktor Európa legszegényebb országává tette Magyarországot, most pedig az EU-ból való kilépéssel fenyeget. Nem félek ettől a fenyegetéstől, hiszen évek óta Putyinnal összehangoltan árt az Európai Uniónak. Figyelmeztetek mindenkit: a korrupció és a nacionalizmus ide vezet” – írta Radosław Sikorski, az Európai Parlament befolyásos lengyel képviselője.

Ez a mondat nem csupán politikai vélemény, hanem éles figyelmeztetés egy ország útjáról, amely – sokak szerint – eltávolodik a nyugati értékektől, miközben saját társadalmát mély szociális válságba sodorja.

A legszegényebb ország az EU-ban?

Az Eurostat legfrissebb adatai szerint Magyarország nemcsak a reálbérek tekintetében marad el az uniós átlagtól, hanem számos mutató alapján is az egyik legrosszabb helyen áll: az infláció hónapokig a legmagasabb volt az EU-ban, a magyar forint történelmi mélypontra süllyedt, és a lakosság reáljövedelme folyamatosan csökken.

A Fidesz által hangoztatott „gazdasági függetlenség” narratívája mára teljesen elszakadt a valóságtól. Miközben Orbán Viktor újabb és újabb „nemzeti konzultációkkal” tematizálja a közbeszédet, a mindennapi magyar állampolgár egyre gyakrabban szembesül azzal, hogy nem tudja kifizetni a rezsit, nem jut megfelelő egészségügyi ellátáshoz, vagy külföldre kényszerül dolgozni.

Szembefordulás az EU-val – taktika vagy Putyin-stratégia?

Sikorski, korábbi lengyel külügyminiszter, régóta figyelmeztet Orbán keleti nyitására és a Kremlhez fűződő kapcsolataira. A magyar miniszterelnök az EU egyik utolsó „Putyin-barát” vezetője, aki nemcsak a szankciókat akadályozza, hanem nyíltan bírálja az Ukrajnának nyújtott támogatást is, miközben orosz cégek és oligarchák továbbra is megtalálják a módját, hogy Budapesten keresztül elérjék az európai piacokat.

Orbán fenyegetése az EU-ból való kilépésről („Huxit”) nem új, de egyre kevésbé tűnik puszta politikai színháznak. Az uniós források visszatartása, a jogállamisággal kapcsolatos kritikák és a folyamatos vétózás olyan helyzetet eredményeztek, amelyben Magyarország politikai értelemben már most is a periférián van.

Korrupció + nacionalizmus = elszigetelődés

Sikorski szavai egy világos, mégis súlyos következtetésre világítanak rá: a rendszerszintű korrupció és a populista nacionalizmus nem erősíti, hanem leépíti az államot, aláássa a társadalmi bizalmat, elriasztja a befektetőket, és elszigeteli az országot szövetségeseitől.

Magyarországon a közbeszerzések jelentős része kormányközeli üzleti körökben landol. Az uniós támogatások felhasználása gyakran átláthatatlan. A független média ellehetetlenült, az oktatási rendszer válságban van, a fiatalok tömegesen elvándorolnak.

Mindezek ellenére a kormány nem a problémák megoldására, hanem a „nemzeti szuverenitás” jelszavával folytat harcot az EU, Soros György, Brüsszel és minden külső kritikus ellen.

Európa válaszúton – és vele együtt Magyarország is

Sikorski figyelmeztetése nemcsak Orbánnak szól, hanem az európai döntéshozóknak is. A tét nemcsak Magyarország sorsa, hanem az EU egységének és alapértékeinek megőrzése is. Az Európai Uniónak válaszolnia kell arra: meddig tűrhető el egy tagállam nyílt szembefordulása a közösség alapelveivel, miközben polgárai szenvednek a következményektől?

Magyarország történelmi válaszút előtt áll. Az egyik út a bezárkózás és az autoriter rendszer felé vezet, a másik a valódi európai integráció, a jogállamiság és a szolidaritás útja. Sikorski csak kimondta, amit sok magyar polgár már régóta érez: a korrupció és a nacionalizmus nem a felemelkedés, hanem a bukás receptje.

A választások lényege az lenne, hogy a polgárok valós politikai alternatívák közül választhassanak. De mi történik akkor, ha a hatalmon lévők maguk „gyártanak” ellenzéket — pénzért, politikai trükkökért, a demokrácia leépítéséért?

Egyre több jel utal arra, hogy a Fidesz pénzügyi eszközökkel próbálja rávenni álfüggetlen, valójában álellenzéki szereplőket arra, hogy elinduljanak a választásokon. A cél? Szétaprózni a valódi ellenzéki szavazatokat, zavart kelteni, és megosztani a kritikus szavazóbázist.

Ez nem kampány. Ez nem verseny. Ez manipuláció és választási csalás más eszközökkel.

💼 Pénzt kapsz, ha elindulsz?

Több kiszivárgott információ és háttérbeszélgetés szerint egyes függetlenként induló jelöltek konkrét ajánlatokat kaptak: kampánytámogatás, logisztikai segítség, sőt, akár „kompenzáció” is, ha elég szavazatot visznek el a valódi ellenzéktől.

Ez egy cinikus és hidegvérű rendszer, amely a választói akarat manipulálására épül — miközben kívülről úgy tűnik, mintha „színesedne” a politikai paletta.

⚠️ Ez nem demokrácia — ez politikai színjáték

Az álfüggetlen jelöltek valójában a hatalom meghosszabbított karjai. Hamis ígéretekkel, üres programokkal, de elegendő jelenléttel arra, hogy néhány százalékot elszívjanak — és ezzel akár eldöntsék a választást.

📢 A választásoknak nem lehet ára

Ha a választási rendszer működtetői pénzzel, hatalmi játszmákkal, kamujelöltekkel avatkoznak bele a politikai folyamatba, akkor már nem választásról beszélünk, hanem színpadra állított demokráciáról.

A valódi választáshoz valódi ellenzék kell. Nem vásárolt bábok.

Valaha egy jobb jövőről álmodtunk. Ma már azt számolgatjuk, hogy elég lesz-e a pénz a hónap végéig. Kenyérre. Számlákra. A túlélésre.
És amikor nem elég — hitelt veszünk fel. Megint. És megint.

2024-ben a magyar társadalom történelmi mélypontra jutott – minden második háztartásnak van valamilyen tartozása. Az emberek élelmiszerre, rezsire, iskolai felszerelésre vesznek fel kölcsönt. Nem luxusra. Nem nyaralásra. Hanem a puszta túlélésért.

Ez már nem csupán gazdasági probléma – ez humanitárius vészhelyzet.

💸 Az adósságspirál mindenkit beszippant

Régen hitelt csak lakásvásárlásra vettek fel. Ma már az is hitelből él, aki csak élni próbál.

• Az árak emelkednek, a bérek nem követik,
• Az infláció felemészti a pénztárcánkat (és a reményt is),
• A megugrott kamatok elviselhetetlen terhet rónak a családokra – a tegnapi hitel ma már büntetés.

A „kedvezményes” állami hitelek sokszor csapdának bizonyulnak. Az emberek aláírják, nem sejtve, hogy néhány év múlva a feltételek megváltoznak — és akkor már késő lesz.

📊 Statisztika, amitől megfagy az emberben a vér

• A háztartások összesített tartozása meghaladja a 12 ezer milliárd forintot,
• Egy átlagos magyar család több mint egymillió forinttal tartozik a bankoknak,
• És ez még nem tartalmazza a hitelkártyás vagy gyorshiteleket, amelyek sok esetben kimaradnak a hivatalos adatokból.

🧨 Csendes katasztrófa

Ez nem olyan katasztrófa, amit a hírekben mutatnak – nincsenek robbanások, tűz vagy szirénák.
Ez lassú, hétköznapi lecsúszás, amit már senki sem vesz észre.
Mert ez lett az új normális.

• Amikor a nyugdíjas választani kénytelen a gyógyszer és a fűtés között,
• Amikor egy fiatal pár nem mer gyermeket vállalni,
• Amikor minden reggel újabb stressz, nem remény.

📢 És ki felel ezért?

A kormány továbbra is diadalmasan hirdeti a „gazdasági növekedést”, „rekordfoglalkoztatottságot” és „stabilitást”.
De a szép statisztikák mögött szegénység, eladósodás és kilátástalanság rejtőzik.

Nem élhetünk olyan országban, ahol a túlélés kiváltság.
Nem hallgathatunk, amikor a „stabilitás” ára milliók személyes csődje.

🔚 Magyarország többet érdemel

Nem életet hitelből. Nem hónapról hónapra való rettegést. Hanem egy olyan gazdaságot, amely az emberekért van – nem ellenük.

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, nem csak a politikában vált ismertté, hanem az elmúlt években egyre többet hallani családja anyagi helyzetének jelentős javulásáról is. A gazdagodásuk körüli kérdések és botrányok azonban nem csupán egyszerű személyes sikertörténetnek tekinthetők, hanem a magyar közélet és a hatalomgyakorlás egyik érzékeny pontját jelentik.

Hogyan növekedett Orbán családjának vagyona?

1. Ingatlanvásárlások és fejlesztések
   A család több exkluzív ingatlant vásárolt vagy épített az elmúlt években, melyek értéke jelentősen megnőtt. Ezek között vannak budapesti lakások, vidéki kastélyok, sőt luxusvillák is, amelyek ára és fenntartása magas színvonalú.
2. Családi vállalkozások és cégek
   Orbán családtagjai – például gyermekei – több vállalkozásban és cégben érintettek, melyek gyakran állami vagy uniós támogatásokból profitálnak. Ezek a cégek különböző ágazatokban működnek, így egyes elemzők szerint a politikai kapcsolatok segítik a gyors anyagi gyarapodást.
3. Állami megrendelések és pályázatok
   Többször felmerült, hogy a család közeli cégei vagy partnerei kedvező helyzetbe kerülnek állami tendereken vagy pályázatokon, ahol az átláthatóság és a verseny nem mindig biztosított.

Mi a közvélemény és a kritikus hangok véleménye?

• Átláthatóság hiánya
  Számos kritikus hiányolja az Orbán család vagyonának átlátható bemutatását, és ezt korrupciógyanús jelenségként értékeli.
• A hatalom és vagyon összefonódása
  Sokak szerint Orbán Viktor politikai pozíciója lehetőséget teremt arra, hogy családja gazdasági szempontból is előnyökhöz jusson, ami a közösség érdekeivel ütközhet.
• Politikai ellenfelek és független média álláspontja
  A kormányközeli média gyakran elbagatellizálja vagy tagadja a vádakat, míg az ellenzéki és független sajtó rendszeresen riportokat és vizsgálatokat közöl a család gazdagodásáról.

Orbán Viktor és családja anyagi gyarapodása jól példázza, hogyan fonódik össze a politika és az üzlet a mai Magyarországon. Bár a családtagok jogszerűen szerezhetnek vagyont, a hatalom közelsége és az átláthatóság hiánya miatt sokan aggódnak az esetleges visszaélések és korrupció miatt. Ez a téma továbbra is az egyik legfőbb vitapontja a magyar közéletnek és a politikai küzdelmeknek.

A Gripen-botrány: korrupció, hallgatás és eltűnt dokumentumok

2001-ben a magyar kormány úgy döntött, hogy 14 darab svéd Saab JAS-39 Gripen vadászgépet bérel hosszú távra – annak ellenére, hogy katonai szakértők 20–24 gép beszerzését javasolták. A bérlet költsége elérte a 924 millió dollárt, de ami még ennél is zavaróbb: a döntés háttere máig ismeretlen. Nem készült nyilvános jegyzőkönyv, nem volt parlamenti vita, és nem zajlott nyílt közbeszerzés sem.

A döntés hátterében gyorsan botrány robbant ki: svéd és brit hatóságok is elismerték, hogy a Gripen-ügylet során korrupció és kenőpénzek játszottak szerepet. Más országokban – például Csehországban vagy Ausztriában – elindultak vizsgálatok, neveket említettek, gyanúsítottak ültek a vádlottak padján. És Magyarországon? Teljes hallgatás. Egyetlen vádemelés sem történt. A releváns akták titkosítva maradtak vagy "eltűntek". A Transparency International szerint ez iskolapéldája az elszámoltathatóság teljes hiányának.

Offset vagy off-shore?

A Gripen-ügylethez kapcsolódó „offset” program keretében a Saab azt vállalta, hogy a gépek árával megegyező értékű beruházást hoz Magyarországra. Papíron. A valóságban azonban több kedvezményezett cég gyorsan eltűnt vagy csődbe ment, a gazdasági haszon messze elmaradt a várttól. Az ellenőrzés és az átláthatóság pedig gyakorlatilag nem létezett.

Új fejezet – ugyanazzal a tollal?

2025 júniusában a magyar 4iG Space and Defence Technologies három stratégiai megállapodást kötött az Egyesült Arab Emírségek EDGE nevű hadiipari óriásával – drónok közös fejlesztéséről. Hogy miért épp a 4iG? Milyen pályázat alapján? Mennyi közpénz kerül felhasználásra? Milyen alternatívákat vizsgáltak? – ezekre a kérdésekre nincs válasz. És ez kísértetiesen emlékeztet a Gripen-botrányra.

Ráadásul: a 4iG megszerzi az állami N7 Védelmi Ipari Zrt. többségi tulajdonát, amely a magyar hadiipar gerincét képezi – fegyvergyárakkal, helikopter- és lőszergyártással. Egy, a kormányhoz közeli magánvállalat veszi át az ellenőrzést a nemzetbiztonság szempontjából stratégiai jelentőségű ágazatok felett. Jogilag lehet, hogy szabályos – de a közérdek szempontjából aggasztó.

Az ellenzék szerint ez „hazaárulás”, és kormányváltás esetén a szerződéseket haladéktalanul felülvizsgálnák.

Hol vannak a válaszok?

• Miért döntött a kormány 2001-ben a kevésbé logikus Gripen-bérlés mellett?
• Miért nem vizsgálták ki Magyarországon a korrupciós vádakat?
• Hol vannak az offset-pénzek valós eredményei?
• Miért zárják ki most is a nyilvánosságot a hadügyi döntésekből?

Mert úgy tűnik, ez politikai modellé vált: döntések zárt ajtók mögött, stratégiai vagyon átjátszása, és semmilyen érdemi társadalmi kontroll.

Összegzés

A Gripen-ügy óta a magyar honvédelmi politika ugyanazt a mintát követi:

• Nincs nyilvános vita, nincs verseny, nincs társadalmi kontroll.
• A stratégiai döntések politikailag kötődő magánérdekeket szolgálnak.
• A múlt botrányait nem tisztázzák – inkább elfelejtik.

A kérdés már nem az, hogy történt-e visszaélés. Hanem az, hogy történhet-e ma másként?
És hogy hány új Gripen-szintű titkot kell még elviselnie a magyar állampolgárnak – csendben, fegyelmezetten, fizetve.